Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. Fejezet - Viták bűvkörében

Legyen elég annyi, így az elején, hogy Mesi vagyok. 
Nem, nem Emese! Csak simán Mesi... 
Na, de nem ez most a lényeg. 
Igazából egy nyitott könyv az életem, nem vagyok titkolózó, elég publikus életet élek. Ezért is engedtem meg TuNinak, hogy könyvet írjon rólam. 
- Megkaptam az angliai ösztöndíjat - meséltem lelkesen páromnak, Ricsinek. 
- Nem hittem volna, hogy megkapod - közölte velem közömbösen. 
Leblokkoltam, mint egy számítógép, ami hibás kódot kap. 
Nem erre számítottam. 
- Tessék? - kérdeztem. 
- Eleve csak azért engedtem meg, hogy jelentkezz, mert nem hittem volna, hogy megkapod - magyarázott tovább. 
Most már értettem, de jobb lett volna Ricsinek, ha nem mondja ezt. 
- Szabad ember vagyok, már bocsáss meg! - kiabáltam. 
- Tudom jól! - vágta vissza, de amint észrevette, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, mondhatnánk úgyis, hogy fülét, farkát behúzta. 
- A másik pedig mi az, hogy nem hittél bennem? - kiabáltam vele még mindig. 
Ő erre nem válaszolt csak lesütötte a szemét, mint egy ötéves, rossz kisgyerek. 
- Egy párnak nem az a dolga, hogy támogassák egymást, és hogy bíztassák a másikat? - mostmár inkább ordítottam, mint kiabáltam.  
- Jól mondod, egy párnak nem az a dolga, hogy higyjenek a másikban - mondta nyugodt hangon, de én már három év alatt kiismertem. 
Tudtam, hogy csak játsz a nyugodtáságát. 
Félt attól, hogy még a végén jobban kifakadok. 
- Elegem van belőled! - kiabáltam neki miközben kifelé siettem. 
Az ő házukban vitatkoztunk és kiakartam menni a kertjükbe, hogy friss levegőt szívhassak vén (18 éves) tüdőmbe. 
Amint kiléptem volna a kertbe a csuklóm köré fonta a karjait és odasuttogta a fülembe: 
- Ne haragudj! 
Már tényleg kezdtem az őrület határán állni, mert a tenyerem annyira szerette volna felpofozni Ricsit, hogy azt hittem önálló útra kel. 
- Aha, persze! Megint lehetünk puszi pajtások, mi? - kérdeztem dühösen. 
Nem elég, hogy fáradt voltam (ennek következtében nyűgös/morcos), de még ő is kezdett kikészíteni. 
- Most mi bajod van? - kérdezte felháborodtan. 
- Semmi, az égvilágon semmi! - egyre dühösebbnek éreztem magam. 
Biztos voltam abban, ha a Twilight-sagából lennék például Leah, már rég szét szaggadtam volna farkasként Ricsit. 
Ettől a gondolattól nevetni kezdtem. 
- Most meg min nevetsz? - kérdezte. 
- Nem nevethetek? - kérdeztem vissza. 
- De csak így olyan vagy, mint egy őrült. Az egyik percben üvöltesz a másikban önfeledten kacarászol - mondta gúnyos hangnemben. 
- Köszönöm szépen, de tudtommal én vagyok a kritikus - emlékeztettem. 
Igen, kritikus vagyok. 
Ha megkérnek akkor elemzek egy olyan történetet, amit éppen egy szárnyait bontogató író írt. 
Jelenleg a Midnight Love-ot kritizálom elég rendszeresen. 
Bár az írójával még csak chaten beszéltem, annyit letudtam szűrni, hogy nagyon hálás ezért. 
- Attól még én is kritizálhatok... - dühösen megvillantottam a szemeimet, utalva arra, hogy ezt nem kellett volna.

(1 ÓRA VITATKOZÁS/KIABÁLÁS UTÁN)

- Tudod mit? - kérdezte mérgesen Ricsi. 
- Mit? - kérdeztem még mindig dühösen. 
Tudtam, hogy másnap nem lesz hangom ennyi kiabálás után. 
- Csak azt nem értem, hogy minek vagyunk még itt? - fakadt ki végre Ricsi is. 
Mondtam én, hogy csak színleli azt a nyugodtságot! 
- Rendben. Akkor szakítok - mondtam végre nyugodtan. 
Ez a pár szó földöntúli nyugalommal töltött el. 
- Mi az, hogy "szakítok"? - idézte fel szavaimat dühösen. 
Nem bírtam ki. 
Olyan vicces volt így, dühösen, hogy nevetni kezdtem. 
- Hát, hogy VÉGE! Már szingli vagyok - magyaráztam neki. 
- Nem! Én nem úgy értettem! - vágta rá dühösebben. 
- Hanem hogy? - kérdeztem. 
- Úgyhogy egy párt alkotunk és, két ember kell a szakításhoz - világosított fel. 
- Óóó! - mormogtam morcosan - De mostmár csak egy párt alkottunk! 
A múlt idő jelét eléggé megnyomtam ahhoz, hogy még jobban feldühítsem. 
- Ha nem zavar akkor én már mennék is - mondtam és már kint is voltam. 
Örömömben szaladni kezdtem a buszmegállóba és énekelve vettem egy jegyet egy cuki buszsofőrtől. 

(OTTHON)

Felhívtam Anitát, hogy jöjjön el hozzám. 
Ő volt a legjobb barátnőm és tudtam, hogy együtt jókat fogunk nevetni a Ricisvel való szakításomon. 
Mikor megjött jól el borozgattunk meg minden.
Igazi, vérbeli szinglinek érezhettem magam, ugyanis másnap másnaposan ébredeztem.