Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. Fejezet - Jön a segítség

Pár nap alatt a Cullen család kész vámpírhadsereget toborzott régi jó barátokból. 
A régi itt volt a legjobb szó, ugyanis a legfiatalabb Cullen barátásg is legalább háromszáz éves volt. 
Talán ezért vállalták volna a barátok a halált is, ha egyszer a Cullen családról volt szó. 
Sok helyről jöttek barátok. Például Denaliból és még amazonok is jöttek! 
Ugye mennyi barát áll készen, hogy megvédjék a Cullen családot akár az életük árán is? 
Azonban ezek a régi barátok még mindig kevésnek tűntek, ha a Volturival akarnak szembeszállni. 
Mindenki feszült volt. 
Még ezen a szép napon is azok voltak, ymit most felidézek. 
- Ez nem fog sikerülni - mondta Carmen, a Denali klánból. Mellette szerelme, Eleazer csitította. 
- Mi? - kérdezte a már nem mindig boldog Alice. 
- Nem tudjuk megvédeni magunkat - jelentette ki Kate, mivel tudta, hogy tesvére mire gondolhat. 
- Lehet, de legalább küzdeni fogunk a sikerünkért - felelte a kis termetű, de annál bátrabb és harciasabb Alice. 
- Ez igaz, de... - Kate már nem tudta befejezni a mondatot, mert ekkor Tanya, a Denali klán másik női tagja közbevágott. 
- Nincs semmi, de! Segíteni jöttünk és maradni is fogunk! A Cullen család is szó nélkül segítene - mondta, de mindenki tudta, hogy Edwardot félti. 
Bár köztük "csakbarátság" kapcsolat volt, Tanya az utolsó percében is Edwardot védte volna. 
Gondolom mindneki tudja, hogy miért... 
A vámpíroknak sokkal erősebbek az érzelmeik. 
- Én nem mondtam, hogy nem segítenénk, de féltem mindannyiónkat - vágta rá Kate, hogy senki se feltételezze róla, hogy csak azért jött ide, mert a családtagjai is itt
vannak. 
Ekkor motor hangot lehetett hallani. 
Edward koncentrálni kezdett és kevesebb, mint egy tizedmásodpercen belül megszólalt. 
- Jönnek az írek - mondta mire mindenki fülelni kezdett. 
Név szerint: Siobhan, Liam és Maggie. 
Siobhan elsöprő jelenléttel bírt, hatalmas teste szép volt, és megbabonázó, ahogy sétált, mintha csak egy lágy hullámzás lenne. Ő volt a vezető. 
Liamnak keményarca volt. Ő volt Siobhan társa. 
A kicsi Maggie a vidám vörös fürtjeivel nem volt annyira lenyűgöző, mint a másik kettő, de neki az volt a tehetsége, hogy mindig tudta, ki hazudik és ki nem. 
Második klánnak az egyiptomiak jöttek. 
Amun, Benjamin, Tia és Kebi. 
Amun volt a rangidős és egyben a vezető. Kebi volt a társa. Kebi sohasem ment Amun árnyékától távolabb és egy szavát is alig lehetett hallani.
Benjamin a mindig vidám vámpírfiú, aki egy fiúnál alig tűnt öregebbnek és ennek ellenére teljesen magabiztos és gondtalan volt. 
Tia Benjamin társa volt, és Kebihez hasonlóan nagyon csendes, bár mikor beszélt olyan volt, mintha mindenkit odavonzana magához. 
Benjamin volt, aki körül a legtöbben sündörögtek, mintha egy gravitációs mezeje lenne, aki odavonz mindenkit. 
Eleazer nagyon méregette Benjamint, innen tudhadta mindneki, hogy valamilyen különleges képessége lehet az egyiptomi vámpírnak. 
Benjaminnak az volt a képessége, hogy befolyásolni tudta az elemeket,- értem itt most a vízre, tűzre, földre és a szélre. Tiszta fizikai értelemben, nem csak illuzióként. Benjamin még akkor tanulta ezt, és Amun próbálta maga mellett tartani, de Benjamin már akkor függetlenként viselkedett. 
Carlisle minden sajátos nomád barátja idejött, aki hírt kapott. 
De őket még megelőzte Jasper két kedves ismerőse. 
Peter és Charlotte. 
Csak utána érkeztek meg Carlisle vámpír barátai. 
Garett jött először. 
Magas, erős, vörösen izzó tekintettel. Hosszú szőke haját egy bőrszalaggal kötötte össze, ebből is látszódott, hogy kalandor természete van. A Denali nővérekkel hamar összebarátkozott. A vegetáriánus életmódról érdeklődött tőlük a legtöbbször.
Maria és Randall. 
Ők külön-külön jöttek, de a végén összebarátkoztak, mert egészen idáig nem  is ismerték egymást. Ők is hamar megkedvelték a Denalikat és pozitív véleményük volt a csata végkiféjletével kapcsolatban. 
- Ez egy amolyan megérzés - magyarázta Randall, amikor Rosalie rákérdezett, hozzá kell tennem, nem túl udvariasan. 
Carlisle hívott még egy barátot, de ő is csak késve érkezett meg a Cullenék házához. 
Alistair. 
De Carlisle szerint eleve hatalmas megtiszteltetés volt az, hogy eljött és támogatta őket. 
Nagyon nem kedvelte a társaságot és gyakran morgott, hogy a Volturi a tehetséges vámpírokat meghagyja élve és elviszik Volterrába, meg ilyenek. 
Éppen ezért Randallt és Mariat kedvelte a legkevésbé. 
Alaistarnak volt a legtöbb esélye arra, hogyha rossz vége elsz a küzdelemnek akkor elmeneküljön, ugyanis ő is nyomkövető volt, bár egyáltalán nem olyan pontos és eredményes, mint Demetri a Volturiból. Alistair éppen csak megérezte, hogy valami merre húzta őt és azt kereste. 
Igen ám, ezeket a barátokat hívták, de ott voltak még az amazonok, akikkel nem tudták felvenni a kapcsolatot, de ők megtudták a hírt és, ahogy tudtak Forksba siettek. 
Egyből Carlislet keresték amikor megérkeztek. 
Két nagyon magas, macskaszerű asszony, mindkettő úgy nézett ki, mint akit nyújtottak. Hosszú karok és lábak, hosszú ujjak, fekete fonat, és hosszú arc, hosszú orral. 
Nem hordtak mást csak állati bőrt - bőr felső és szoros nadrág, aminek az oldala csipkés díszítés volt. A ruhájuk is elég különc volt, látszódott rajtuk, hogy a pusztaságból érkeztek. 
Karmazsinszín szemük nagyon vaddá tette őket és hihetetlen gyorsan mozogtak. 
Zafrina és Senna - ezek voltak az amazonok nevei, de volt még egy, Kachiri, de ők most nélküle jöttek, mert jobbnak látták, hogyha szétválnak. 
Zafrinának mély hangja volt, ami összeillett vad külsejével. 
Senna mindig Zafrina mellett volt és sosem beszélt. Olyanok voltak, mint Amun és Kebi. 
Kebi nagyon engedelmesnek tűnt, Senna és Zafrina inkább kiegészítették egymást, mint egy organizmus. Zafrina volt a száj. 
Zafrina volt talán a legtehetségesebb a csapatból. Egy nagyon veszélyes támadó fegyvere volt úgymond. 
Képes volt azt mutatni az embereknek/vámpíroknak, amit ő szeretett volna. Bár az illettő(k) mégmindig érzékelt volna mindent, elhitte volna a jelenséget és kétségbeesett volna.
 
Aztán pár nappal később újabb barátok érkeztek. 
Nem kis döbbenetre. 
Ősi hangjuk volt, mint Aronak, Caiusnak és Marcusnak. A románok jöttek, akik egy ideje ellenségesek voltak a Volturival. 
Egy ideje? 
Vagy ezerötszáz év óta! 
Na, de mindegy, most nem ez számít. 
Stefan és Vladimir. 
Bár inkább csak azért jöttek, hogy bosszút áljanak a volturin, mindenben támogatták a Cullenéket.
  

Másnap hosszú beszélgetés keletkezett afelől, hogy vajon sikerülhet e nekik, vagy hogy egyáltalán van e remény. 
- Talán van esélyünk, hogy megnyerjük a harcot - mondta Eleazer. 
Edward csak összeszűkült szemekkel kezdte el figyelni a vámpír gondolatatit. 
Arcán megleppettség és hitetlenség keveréke játszadozott. 
- Ezt hogy érted? - kérdezte Esme. 
Esme aggódott talán a legjobban a harc utáni jövőtől. 
- Van egy vámpír lányokból álló klán. Azt hiszem jelenleg Francia országban vannak - kezdett magyarázni Eleazer. 
- És? - kérdezte Rosalie. 
Egyre ingeültebb volt a szőke vámpírlány, ugyanis mondhatnánk úgyis, hogy megfertőzte az aggodalom. 
- Csak annyi, hogy mindegyiknke különleges képessége van és talán tudnának segíteni. Mellesleg ismerem a vezetőjüket Ramy-t. 
- Ez hihetetlen - suttogta döbbenten Edward. 
- Mi? - kérdezte izgatottan Alice. 
- Csak látta a lányok képességét. 
- Tényleg? És mik azok? - kérdezte ezúttal Carlisle. 
- Ramynak az a képessége, hogy megtudja állítani az időt vagy feltudja gyorsítani. Eléggé családcentrikus ezért alapított családot...
- És a többieknek? - késztette ezzel folytatásra Emmett, mert Eleazer egy ideig nem szólalt meg.
- Hát ott van még Ashley, aki az időjárást befolyásolja. Amy megtudja mutatni a gondolatait bárkinek anélkül, hogy fizikailag is kapcsolatba kéne lépnéie az illetővel. Vagy Fanny, ő képes állati külsőt felvenni, értsd jól - mondta mosolyogva. 
- De még van valaki - mondta Edward összeszűkült szemekkel.
- Igen - mondta Eleazer - Emma... Ő eléggé bonyolult személyiség. Az érzelmei kihatnak szinte mindenre. Ha például dühös lesz akkor bármi felrobbanhat körülötte vagy amikor mosolyog, akkor bárkit el tud kápráztatni.
 
- Ezek nagyon hasznos képességek - mondta Vladimir. 
Eleazer erre csak elismerően bólintott. 
- És hogyhogy eddig a Volturi nem kaparintotta meg őket? - kérdezte Zafrina. 
- Nos, mint mondtam ott van Emma aki csak rámosolygott aróra és az máris kézségesen elengedte őket - magyarázta nyugodtan. 
- És velük hogyan tudnánk felvenni a kapcsolatot? - kérdezte Alice. 
- Talán... Meg lehetne őket keresni vagy valami - Eleazer gondolkodni kezdett. 
- Nincsen telefonjuk vagy valami? - kérdezte Rosalie.
 
- Rosalie! - mondta Esme. 
- Hagyd csak! Egészen jó ötlet! Talán, ha ugyanaz a telefonja lenne Ramynak, mit pár évvel ezelőtt. Egyszer felhívtam őket, hogy hogy vannak... 
- Akkor próbáljuk meg! - kezdett vidáman ujjongani Alice. 
- Rendben. akkor most azonnal megpróbálom, ha megbocsájtotok - mondta és azzal el is tűnt a konyha irányában, hogy felhívhassa Ramyéket. 

Pár perc múlva visszaérkezett a csoporthoz. 
- Kicsöngött, de nem vették fel - magyarázta kérdő tekinteteknek. 
Ekkor azonban Eleazer teste megfeszült és Edward elkerekedett szemekkel nézett a Denali klán családfőjére. 
Pár percig tartott még ez a jelenség majd Eleazer megszólalt. 
- Jönnek. Amy üzent - mondta tömören. 
- És mit üzent? - kérdezte Kate. 
- Hát csak megmutatta, hogy még nem tudtak elindulni és hogy holnap már talán ideérnek...
- Honnan jönnek? - kérdezte Esme.
- Franciaországból, egy kis faluból - felelte. 
- Akkor holnap jobban is megismehetjük őket - mondta Carlisle, ezzel jelezve, hogy vége ennek a beszélgetésnek.