Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mesék világában
 
- Mesélj még! – kérlelt engem Renesmee édes hangon.
- Nessie – kezdtem - már így is tizenhárom mesét mondtam el neked.
- Nem baj – felelte és a szemében ott csillogott a remény. Kár, hogy ezt is le kellett rombolnom benne.
- Nem mesélhetek ennyit neked! – vágtam rá picit hangosabban, mert elkezdett sírni.
- De én mesét szeretnék! – durcáskodott.
- Látszik rajtad, hogy otthon elkényeztetnek – zsörtöl
ő
dtem.
- Az rossz? – kérdezte édesen.
- Csak egy kicsit – mondtam és rákacsintottam.
- Jacob! Mond még mesét! – mondta úgy, hogy nem tudtam neki ellenállni.
- Rendben van, de cserébe ígérj meg nekem valamit – kezdtem lassan, nehogy észrevegye, hogy mit szeretnék.
- Mit? – vágta rá túlságosan is gyorsan.
Tehát akkor még nem látott át rajtam – gondoltam.
- Hogy utána alszol.
- Rendben – mondta és tudtam, hogy valahogyan átakar majd verni engem.
- Biztosan? – kérdeztem rá.
Nem szerettem volna, hogyha egy másfél éves „baba” túl járna az eszemen.
- Igen – mondta és közben bólogatott.
- Melyik mesét szeretnéd hallani? – kérdeztem miközben levettem egy mesekönyvet a polcomról.
- A Kerek erd
ő meséibő
l! – kérlelt tovább.
Itt csak vágtam egy pofát.
Nem szerettem túlzottan abból a könyvb
ő
l mesélni. Mégis mindig abból kért esti mesét.
- Ok. Akkor melyiket szeretnéd hallani? – kérdeztem.
Azzal Nessie fogta és kivette a kezemb
ől a mesekönyvet, hogy oda tudjon lapozni.
 
Sokáig nézegette a mesekönyvet majd megállt egy olyan oldalnál, ahol egy nagy kutya (természetesen egy rozsdabarna, olyan, mint én) és egy nyúl volt rajzolva.
- A kutya és a nyúl? – kérdeztem rá a mese címére.
Ő
csak mosolyogva bólogatott.
Egy nagyot sóhajtottam majd bele kezdtem Nessie tizennegyedik meséjébe.
- A nyúl gondtalanul, boldogan játszogatott egymagában a mez
őn, amikor egy kutya szaladt oda hozzá. A nyúl rémülten megbújt a fűben, mert félt, hogya kutya megakarja őt enni. Becsukta a szemét és várta, hogy a legrosszabb történjen vele. A kutya vicsorogva, agyarait csattogtatva közeledett a nyúlhoz. Legnagyobb csodálkozására azonban a kutya nemhogy széttépte volna, de körbeszimatolta és kedveskedve játszani hívta a nyulat:
„- Gyere, kergetőzzünk!” 
„ – Még hogy
 kergetőzzünk! Szó sem lehet róla! – kiáltotta a nyúl. – Nem akarok veled játszani!”
„ - Miért nem? – kérdezte csalódottan a kutya.
- Azért, mert nem tudom, mit tartsak rólad valójában. Vicsorogva közeledsz felém, mint aki meg akar enni, aztán játszani hívsz. Ha barátom vagy, miért akarsz elpusztítani; ha ellenségem, miért akarsz kerget
ő
zni, játszani velem?
A legjobb, ha mindenki olyannak mutatja magát, amilyen valójában.
- Szeretem ezt a mesét – mondta Nessie vigyorogva.
- Jó, de megígérted, hogy a mese után alszol – emlékeztettem.
- Azt nem mondtam pontosan, hogy a mese után mikor – válaszolta nevetve.
- Nessie! Kérlek, a kedvemért! – kérleltem.
Nessie erre csak megrázta fejét. Göndör, barna hajtincsei összevissza csapkodták az arcát.
- Nem! – sikongatta játékosan.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszi!

(TuNi (szerk), 2009.10.24 10:30)

Hogy kaphatok ennyi pozitív kirikát, amikor én épphogy csak megtűröm a történeteimet? :D
Nah mindegy, köszi szépen aLice! :)

aranyos

(ALice, 2009.10.23 19:14)

Egyetértek Mesivel :) irtó cukíí :)
nagyon jó lett mint a többi történeted :D pusz

Köszi!

(Nikky (szerk), 2009.10.15 14:19)

Köszi Mesi!
Én meg ezt is sikeresen megálmodtam, szó szerint! Úgyhogy... :)

cuki :)

(mesi, 2009.10.14 23:17)

Jajj ez írtó aranyos. :D
Tisztára el tudom képzelni, ahogy a 2méter+xcenti Jacob ül Nessi ágya szélén és mesél neki, teljesítve ezzel minden kívánságát, amire nem tud nemet mondani. Cuki lett. :)