Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ezek a versek SENKINEK sem szólnak!

 

Nélküled...

 

Szememben könnyek, s látni látom, 
Hogy csak Te létezel számomra a világon. 
Te és én csodákra vagyunk képesek, 
De nem vagyunk különlegesek. 

 

Szívem csak egy dallamot játszik, 
De az is csak a szerelemtől látszik, 
Biztosan nem tudod, hogy is érzek irántad, 
Hogy megismertelek talán meg is bántad.

 

Volt egy rövidke idő, amikor még nem szerettelek, 
De azóta túlságosan is megkedveltelek. 
Különleges vagy: 
Lázadó és vad.

 

A szemeid bár gyönyörűek, 
A szavaid összetörnek. 
Ilyennek látlak én, 
Mikor szívedben már nincs többé fény.

 

Egy rossz szót mondtam, 
S már meg is bántam, 
Szó nélkül itt hagytál, 
El se búcsúztál.

 

Ma este...

 

Ma este repülni akarok, 
Most is csak erre gondolok. 
Ma este szárnyaim nőnek, 
Ma este még jobban szeretlek, 
Mint eddig valaha, 
Erősebb az akarat a 
Józanésznél, 
Mint képzelnéd.

 

A múlt már megtörtént, 
A jövőt még csak szeretnéd. 
De mégis mi van a jelennel? 
Meg mi is történt a kezeddel? 
Mert éppen ökölbe szorítva tartod, 
Sokkal jobb vagy, mint gondolod. 
Repülj és aludj velem, Szeress engem, 
Mert most is a nevedet emlegetem.

 

Hol és ki van az életemben? 
Hol van a kegyetlen szerelem? 
Ami egyszer mindenkit megtalál? 
Rám hiába is várnál. 
Ma egész este együtt leszünk, 
Holnap reggel együtt ébredünk... 
Bajban vagyunk mindketten, 
Hogy elvegyenek tőlem nem engedem.

 

A Hold már eltünt, helyette a Nap már a helyén van, 
A múltkori szelíd kislány már elég nagy és vad. 
Már nem csak játszik, 
Nem csak a szíve látszik, 
Már szinte fel is nőtt, 
Már nem keresi a nagy Őt. 
Már nem él a bulinak hiába, 
Az eszénél van mégis kába.

 

Szomorú Álom

 

Éjjszaka van és rettentő hideg, egy embert keresek. 
A szobámban békésen élmodom, mégis reszketek. 
Az álmomban épp most kötöznek meg engem, 
Szinte fáj a fogásuk ezért inkább engedem. 
Van egy tömeg, ami csak nézi szenvedésemet, 
Közülük egy fekete ruhás fiút nézek. 
Kék szeme lassan benedvesedik, 
Sokan biztosan ellenzik. 
Szinte fel is lökik. 
Miattam vállal ekkora kockázatot? 
Csak azért, hogy lássa ahogy meghalok? 
Hogy egész életemben mennyit szenvedtem, 
Mert mások ellenségét ennyire szerettem. 
Most is miatta vagyok itt megkötözve... 
Vajon mennyire fáj most értem a szíve? 
Mikor épp kést döfnek a szívembe, 
Felébredek szenvedésemre (szerencsére).

 

Nem szeretnék felnőni

 

Nem akarok ilyen gyorsan felnőni, nem is vagyok képes rá,
Kíváncsi vagyok, hogy a többiek mit is szólnak hozzá. 
Bármit is csinálok, teljes szívemből még most is küzdenék ellene, 
Pedig tudom, hogy azt a kevés erőmet erre pazarolnom nem kellene. 
Tudom jól, hogy mit kéne csinálnom, 
De érdekesebb, ha mással foglalkozom.

 

Újra megbántottál

 

Könnyek a szememben, 
Sebek a szívemen. 
Nem kell félned, gyorsan rátérek a lényegre, 
Hogy mindkettőnknek több legyen az ideje. 

 

Már bántottál meg, nem is egyszer, 
De azt sem mondanám, hogy ezerszer. 
Nem egyszer miattad könny szökött a szemembe, 
Ilyenkor megkérdezném, hogy még szeretsz e.

 

De erre a kérdésre sajnos tudom a választ, 
Hiszen velem túlsokat nem haladhatsz. 
A gyönyörű fény a szívűnkből miért tűnt el? 
A csillagok esténként miért nem ragyoknak fel?

 

Éjjel szívesen nézném veled a holdat, 
Ajkamon már szívesen érezném csókodat. 
Ha kéne, hajnalig is megvárnám míg elalszol, 
S abban reménykednék, hogy rólam álmodozol.

 

Egy tánc

 

Szól egy lassú szám az üres térben, 
Együtt táncolunk a fényes éjjben. 
Csak ketten vagyunk itt (Te és Én). 
Meg még egy kis gyertyafény... 

 

Ekkor mondod ki a bűvös szót, 
Aztán félbeszakít egy hosszó csók, 
Amit tőlem teljes szívből kapsz, 
Aztán te is egyet nekem adsz. 

 

Így megy ez egy jó ideig - darabig, 
Aztán megszólal egy kis csengő: ,,csingiling". 
Egy asztal tűnik elő a semmiből, 
Erre ajánlatot kapunk egy pincértől. 

 

Segítesz leülni egy székre, 
S közben nézel a szemembe. 
Megint a pincérre pillantok, 
De ő csak halványan mosolyog. 

 

Te is őt nézed, majd engem, s végül rám kacsintasz, 
Aztán ezeket mondod:,,Mindkettőnk érzése ugyanaz. 
Szebben az érzéseimet kifejezni nem tudom, 
Ezt a dolgot pedig nagyon - nagyon sajnálom.

 

Ekkor (a legjobb pillanatban) szokásomhoz híven felébredek, 
S már csak azon gondolkodom, hogy mennyire SZERETLEK! 

 

Remény 

 

A sötétben még világít a gyertyafény, 
A szívek mélyén még ott van a remény. 
Sokan nagyon szeretnek téged, 
De te ezt észre sem veszed.

 

Bár még nem adta fel a harcot a szíved, 
De te már rég eldobtad magadtól az életed. 
Már a mosolyod sem az igazi, régi... 
Ha elmész mindenki TÉGED fog hiányolni!

 

Vérzik a szív


Vérzik a szív,
Ha egy lélek hív.
Hallod szerelmed minden kínzó szavát,
S lángoló tested érzi minden fájdalmát.
Egyszer csak utolérnek a gyengéd szavak,
Melyek lassan mély, fájó álomba ringatnak.
Csak egy szavadba kerülne,
S szerelmed érted repülne,
A fájdalmak tengerén,
Hogy segítsen szerelmén

Volt egy lágy szerelmes csók,
És utána vagy ezer igaz bók.
Egy szerelem, mi elmúlt,
Egy élmény, mi kifakult.
Egy álom mely kísért,
Egy fiú, aki még mindig félt.
És te, aki elfeledte,
Csókját ígérte,
Majd szerelmét feledte,
S csak gyötörte.

Egy késő este,
Jusson eszedbe,
A fiú a szívét ígérte,
Majd a bánat széttépte.
Csókot nem kapott,
S ez neki fájhatott,
De egy szót nem szólt,
Csak csöndben kínlódott.
Te már csak vissza-visszasírod,
A sok szerelmes, lágy csókot.

A fiú már elköltözött,
Helyette a bánat jött,
S gyötrelmesen lassan széttépett,
Nem volt melletted ki eddig védett.
Bár nem viszonoztad tisztán érzéseit,
Mégis hiányzik az, ki szívből segít.
Szíved nem akarja elfelejteni,
Kit képes volt igazán szeretni.
Hát ez a vers értetek szól,
Hátha lesz ki még egyszer szerelmesen, megcsókol.

 

Létezésed emléke (Alcím: Anyunak)


Néma csend, üres félhomály vesz körül,
Nem is tudom mi történik bennem, belül.
Minden szavad szörnyen fáj, megríkat,
Szoros ölelésed manapság nem biztat.

 

Most itt ülök, a múlton merengve,
Mikor volt az életemnek értelme.
Csukva van a szemem, hiszen félek,
Hogy ha elesek, többé fel nem kelek.

 

Miért nem vigasztalsz meg engem,
Szorítod meg gyengéden kezem?
Szólj hozzám, hisz erre várok,
Halványan feléd mosolygok.

 

Itt vagyunk a hatalmas hegy alján,
A napszak eme sötét délutánján.
Meg kell másznunk, mindkettőnknek,
Különben az erősebbek értünk jönnek.

 

Nyújtsd ki lassan felém kezed,
S ezzel együtt nyisd fel szemed,
Hogy szeretlek és nekem kell a létezésed,
A porba temetett, elfeledett emléked.

 

Téged soha el nem feledlek,
Mert mindig szerettelek,
S rád vissza emlékezek:
Drága Anyu, így szeretlek!

 

Angyalaimnak

Angyalok, kik körbe vesznek,
S míg álmodom: védelmeznek.
Őket senki sem tudná felülmúlni,
Szörnyű hiányuk sosem fog elmúlni.

 

Hiányoznak, most is, bár tudom,
Ott vannak, mi nekem otthonom.
De mégis oly távol vannak tőlem,
Emiatt gyakran elfog a félelem.

Hogy tudnám meghálálni azt a jóságot,
Mit tőlük minden percben megkapok?
Hogy tudnám hű szeretetüket meghálálni?
Hogy őket megismertem, sosem fogom bánni.

Már csak a puszta létezésük valóságos, drága kincs,
Bár, ha úgy vesszük nekem köztük helyem sok nincs.
Hála van a szívemben irántuk, ha nem is tudom kimutatni,
Őket sosem tudnám szavakkal vagy fizikailag megbántani.

Most bár egyedül vagyok, érzem, hogy velem vannak,
A fellegekben velem együtt, némán, hosszasan szállnak.
Bár nincs szárnyunk, kacagva felhőről felhőre ugrálunk,
S majd ki tudja: egyszer porrá vagy hamuvá válunk.

 


Összetört szívem

Szemed már az első percben rabul ejt,
Szívem utolsó percekben sem felejt.
Csók, mi neked szól, de nem tőlem,
S éppen ezért ketté repedt szívem.

Hol vagy most, miért nem vagy mellettem?
Miért hagytál engem magamra, idegen?
Kezem téged ölelne, szám téged csókolna,
Még mindig itt porosodok, mint aki meghalna.

Szívem téged gyászol ma este, mostantól kezdve,
Lelkem, emléked porát el nem engedi, egy percre se.
Ha neved suttogom, csönd borul a világra.
Hol marad egy felnőtt gyermek régi álma?

Lelkem mondhatni reszketve várja,
Hogy puha szád rá találjon a számra.
Ma este veled álmodok, órákon át,
Hogy tudd: szívem előtt nincs gát!

 

Elmentél...

Mióta elmentél csend és hideg uralkodik mindenhol,
A paplan gyűrött lett, mit kezem görcsösen markol.
A szemem mindannyiszor lassan könny belábad,
Ha rád gondolok, de most is érzem: testem bágyadt.
Ó, hol maradtál eddig, zsibbasztó, megnyugtató érzés?
Pedig vártam rád, ez már mondhatni nem is kérdés.

Bár tudtam azt, hogy nem lehetek a tiéd örökké,
Mégsem értem, hogy válhattam egy részeddé?
Ilyen hamar, mikor alig ismertük egymást,
S most, hogy így vissza gondolok: nagyon fáj.
De hozzá kell szoknom, hisz erős vagyok,
A lelkemet nem emészthetik meg a gondok.

Hol maradsz ma éjjel? Nagyon várlak vissza,
Gyere velem, nyugodtan feküdj az ágyamba.
Mesélj nekem! Bármiről: Boldogokról, Kincsről,
Amit csak szeretnél, nincs nálam bilincs, sem tőr,
Hogy kényszerítselek a marasztalásra, de szeretném,
Ha tunád, hogy szívem nem egy új szerzemény.

Mégis Neked szívből adnám! Gondolkodás nélkül,
Hisz Nélküled minden ami fájhat, fáj itt, legbelül.
Itt van! Most is; Siess! Szótlanul vidd el,
Hisz nekem Nélküled már úgysem kell.
Sosem engedted, hogy felfedjem féltett titkod,
Előttem még sosem vetted le az álarcod.

Ó, Remény! Lelkek Napsugara,
Emberek néma tébolyultja,
Mely nem szól, nem sikít,
Csak szíveden végig simít.
Némán, szótlanul; most is itt van,
Itt tartom Őt, a szoros karjaimban.

Nem engedhetem el oly könnyen, mi nekem jó,
Mint édes illatod: elragadóan, mesésen, bódító.
Ó, bár itt lehetnél most is velem, Szeretnél engem,
De, mint mondtad: Nem erélyem a kegyelem...
Hol vagy most? Úgy érdekel mivoltod története,
Sötét alakod minden titka, veszélyes rejtélye...

Mire várok? Most itt vagyok, reszketek,
S még most is arra gondolok: Szeretlek.
Bármennyire is szeretnéd: Te nem érthetsz meg sohasem, 
De ez így jó nekem, egyszer majd csak megemésztem.
Tudd jól, Egyetlenem: Szeretlek majd, míg világ a világ,
Bár ez számodra jó nagy badarság... De ez a mai fiatalság.

 

 

 
Nagyon béna... Nem baj azért írjatok, hogy megtudjam, hogy nektek mi a véleményetek...


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Válasz :)

(TuNi (szerk), 2010.01.08 12:01)

Szia! :D
Máűr régi olvasód vagyok, rendszeresen vissza járok az oldladra. :) A történeteidet meg a verseidet tényleg nagyon-nagyon imádom :$ Egyszerűen nem tudok betelni velük... :)
És köszi szépen, hogy (mégegyszer) írtál nekem :) Nagyoin jól esik látni...
Puszi: TuNi

+int komit xD

(beababa, 2009.12.24 15:00)

Már írtam egyszer komit a verseidhez, de nem baj :) Nekem tényleg tetszenek, és ahogy látom a többi komizónak is :D
Ha gondolod, és lesz időd csekkold az én történetim és verseim is:)
www.tobbstory.eoldal.hu
A hosszú történetek inkább Jonas Brothers-esek, de a Kisebb történetekben nincsenek ott :D Azok inkább... öhm... ,hogy úgy mondjam érzelmeket írnak le, bár nem ez a jó szó. Verseim is vannak, de azok már régiek nagyon...
Hát ha megnézed, köszi:D:D
Bye, Bea.
Ui: kitettem a linked az oldimra :D

Köszi Józsi!

(Nikky (szerk), 2009.10.07 14:51)

Józsi köszi szépen és én is remélem, hogy híres leszek, de inkább író, mint költő :D

jó versek

(Doka, 2009.10.06 19:05)

Niki csak így tovább talán egyszer híres költő lesz belőled!!!:D:D

Köszi Zsolt!

(Nikky (szerk), 2009.10.06 15:17)

Köszi Zsolt, hogy elolvastad őket+a komikat... :D

Kalevala st.

(IZIRÁJDER ÖCSÉM, 2009.10.05 12:29)

menni fog!!xd tobábbi ilyen jó verseket irj!XD

Köszi messim :D

(Nikky (szerk), 2009.10.04 17:00)

Köszi 1000x messim :-D

emicica10@freemail.hu

(messid., 2009.10.03 14:33)

nekem tetszenek:D
naon jó vagy(Y) <3
szerii.

Köszi!

(Nikky (szerk), 2009.09.30 15:24)

Köszi Beababa!

beababa2@citromail.hu

(Beababa, 2009.09.30 10:55)

Szija! Mi az h béna?:O Ezek nagyon jó versek, nekem nagyon tetszik mind!!!
Tovább sok sikert hozzá!